Mindenki találkozott már a szakítás fogalmával. Szerencsésebb esetben része volt benne, szerencsétlenebb esetben csak hallott róla. Azért mondom, hogy szerencsésebb esetben része volt benne, mert a szakítás, mint nagyon sok más negatív élettapasztalat, tulajdonképpen megerősíthet, új érzéseket, új képességeket taníthat nekünk.
Hogyan élik meg a nők a szakítást?
Általában rosszul, ami ugye egy természetes reakció. Senkinek sem kellemes szembenézni azzal a gondolattal, ami ilyenkor a leggyakoribb: hogy “talán nem voltam elég jó”. Viszont a szakítást követő negatív érzelmek intenzitása több dologtól függ: hirtelen történt a szakítás? mennyi ideje voltak együtt? mennyire mély érzelmek kötötték össze őket? sejthető volt-e, hogy szakítás következik? A válaszok függvényében, az érzelmi reakciók lehetnek erőteljesebbek vagy gyengébbek, hosszabb ideig tartók vagy nem.
Ami a “túlélésben” még fontos lehet, az az illető nő önbizalma. Ugyanis akinek kisebb az önbizalma, azt egy ilyen szakítás elég jól összetörheti. Ebben az esetben olyan gondolatok jelennek meg, hogy:nem vagyok jó semmire, nem vagyok szép, nem vagyok csinos, nem voltam képes mindent megtenni, másnak sem fogok kelleni, stb.
Ha egy nőnek kiegyensúlyozott az önbizalma, ez azt jelenti, hogy tudja mire képes, tudja mennyit ér és ettől nem tűnik el a fájdalom, viszont nagymértékben csökken. Ilyen esetben egy nő arra gondolhat, hogy: oké, létezik olyan helyzet, hogy nem találunk, és akkor tiszteletben tartom, hogy ezt a párom közölte velem; ez nem jelenti azt h nem vagyok jó vagy nem vagyok csinos, hanem csak annyit, hogy ennek a férfinak nem én jelentem a nagy Ő-t; viszont vannak más férfiak, akiknek igenis én lennék az Igazi, és meg fogom őket találni.
Mit javasolnak a barátok egy szakítás esetén?
- Ne sírj!
- Foglald el magad valami mással
- Keress másik pasit!
- Légy minél többet emberek között
- Tedd féltékennyé
- Szerezd vissza…
- Stb.
A fenti tanácsok, bármennyire is megszokottak, ismertek és gyakran alkalmazottak, igazábol nem segítenek. Sőt!
Ha szakításon estél át és ez nagyon fáj, nem kell minden idegszáladdal arra koncentrálj, hogy: nehogy egy könnycsepp kicsússzon, nehogy egyedül maradj, nehogy eszedbe jusson, hogy milyen jó is volt az ex. karjaiban lenni. Sőt. Engedd meg magadnak, hogy átéld ezeket a helyzeteket. Fájni fog. És nem lesz kellemes. De ez vezet majd a gyógyuláshoz.
Mit mondanak a szakemberek?
Létezik egy pszichológiai modell, amely leírja, hogy mi is történik ha elveszítünk valakit. Egy Elisabeth Kübler-Ross nevű, svájci pszichiáter dolgozta ki, és a gyász szakaszainak nevezte. Ő azt tanulmányozta, hogy ha meghal egy szeretett személy, mi történik az élőkkel? Mit éreznek azok akik közel álltak hozzá? És ennek függvényében leírt 5 szakaszt, amelyek sorban követik egymást, és segítenek az illető személynek a trauma feldolgozásában.
Ugyanezek a szakaszok érvényesek más tipusú veszteség esetén is, mint pl. a halál, viszont szakításkor is átmegyünk rajtuk. Egy szakítás tulajdonképpen veszteség. Egy fontos, szeretett személy elvesztése. És ha ezt egy nő fel akarja dolgozni, akkor igenis át kell menjen a gyász szakaszain, hogy utána “meggyógyult” lélekkel képes legyen másik, egészséges kapcsolatra.
A gyász szakaszai a következők:
- Tagadás – gondoljunk arra, hogy egy sokkoló hír esetén gyakran az első reakció az, hogy: “Ezt nem hiszem el!” Túl fájdalmas, hogy egyből azt mondhassuk: “Vége? Oké, semmi probléma, megyünk tovább.”
- Düh – ez az a szakasz, amikor az elhagyott személy haragszik saját magára hogy miért is nem csinálta jobban; vagy esetleg haragszik a társára, nem érti, hogyan tudott az ekkora fájdalmat okozni neki; más esetben, haragszik Istenre, vagy a világra, mert úgy gondolja, hogy nem érdemelt meg ilyen szenvedést.
- Alkudozás – ilyekor hirtelen eszébe jut az embernek, hogy hátha mégis van remény. És alkudozni kezd. Egyesek megprobálnak közel kerülni az ex-hez, visszakönyörögni magukat. Mások Istennel alkudoznak, hogy megváltoznak meg minden, csak kapják vissza azt, akit elvesztettek.
- Depresszió – amint kiderül, hogy az alkudozás nem jár sikerrel, jön a szomorúság. Ez nem igazi depresszió, patológiai értelemben, hanem egyfajta szomorúság, megbánás, félelem és bizonytalanság egyszerre. Ez a szakasz egyúttal felkészülés a végső lépésre, az új helyzet elfogadására.
- Elfogadás – ez az utolsó szakasz, amely a változással való megbékélést jelenti, és ezzel együtt az illető készen áll arra, hogy maga mögött hagyja a fájdalmat és új kapcsolatokat teremtsen.
A fenti szakaszok hosszúsága és intenzitása szubjektíven változó. Viszont mindenképp fontos, hogy a szakítást átélő személy ezeken a szakaszokon átmenjen, ha megbékélt szívvel szeretné tovább folytatni az életét.
Ellenkező esetben, ha nem sikerül átélni ezeket a szakaszokat, akkor keserűség, frusztráció, esetleg depresszió is fenyegetheti az embert. A barátok “tanácsai”, amelyek arra buzdítják az illetőt, hogy bármit tegyen meg amivel elvonja a figyelmét a fájdalomról, sokkal több rosszat tesznek, mert tulajdonképpen meggátolják a szakításon átesett nőt abban, hogy átélje a gyász szakaszait.
Következésképpen, tessék bátran sírni, gyászolni, elbúcsúzni a szép emlékektől, és végül a fájdalmaktól megszabadult lélekkel, továbbmenni.